készségével. Az egyéni és tôrténeti típusok csoportjába azok a nyomdabetük tartoznak,
amelyeknél karakterisztikusan nyilvànul meg a rajzos elemek befolyàsa. E típusoknál
szivesen elevenitik fel a tôrténelmi kézírások jellegzetességeit, más esetben régebbi oklevél
és kódex-típusokból merítenek inspirációt. Az e körbe tartozó írásformák két föcsoportba
oszthatók:

a) a korábbi kézírások és az osnyomdászok típusainak korszerüsített változatai,

b) újabb kori alkotások, amelyeknél a tervezö kezét már nem kötik meg stílus-
konvenciók.

Ennek ellenére a fantáziaszülte típusok mégsem fékevesztett, szeszélyes alkotások. Min-
dig szem elött tartják az írott, rajzolt, szerkesztett betü funkcionális szerepét.

8. KÉZÍRÁST KÖVETÖ TÍPUSOK

Ezek a típusok a külonféle íróeszkozokkel gyakorolt folyóírást utánozzák. Vannak
olyan változatai is, amelyek az egyéni kézírás »személyiség-jellegére« törekszenek. Válto-
zatainak sajátosságait az íróeszkozok határozzák meg. Grafikus jellegzetességei : döl
írásmód és a dinamikusan érvényesülô kifejezésmód. Változatai az íróeszkozok jellegzetes¬
ségei szerint

1. váltakozó vonalúak,

2. árnyékolt vonalúak,

3. egyenletes vonalúak,

4. ecsetvonásúak.

A mai új betümüvésznek sajátos alkotásai a kézírást utánzó típusok. Ezek közül is a
legsikerûltebbek a »Mistral« és a »Time Script«.

A váltakozó vonalú írott betütípus széles és vágott tollal, az árnyékolt változat rajz-
tollal készül. Lapos (rédisz) tolla!, ceruzával és krétával írják az egyenletes vonalú betüket.
Nehéz meghatározni az ecsetvonásos típusokat, mivel a hegyes ecset melle» gömbecsetet és
széles, lapos ecsetet is használhatnak. Azonban az ecset különleges duktusa mindigfelis-
merhetö.

9. T0RTVONALÚ (FRAKTÚR) TÍPUSOK

Bennünket csupán betü- és kônyvtôrténeti szempontból érdekelnek. Alkalmazásuk már
csak a két Németországban, Ausztriában és Svájc németlakta területén (néha az angol
nyelvterületeken címbetüként) fordul elö, s ott sem gyakran. A teljesség kedvéért foglal-
kozunk e típussal is.

A tortvonalú típusok föcsoportjaiban a gót (textura), a rotunda, a schwabachi, és a
fraklúr tartoznak.

Az úgynevezett gót betücsoport — mint nyomtatott betü — Gutenberg és közvetlen
követöi alkotásaiban jelent meg. A gót típus grafikus jellegzetessége a betük vonalainak
következetes megtorése.

A rotunda (kerek gót) a korai reneszánsz idején keletkezett mint átmeneti típus az antik-
vához. Kisbetüi részben lekerekítettek. Az o fent jobb, és lent bal oldalon kerek, fent bal
és lent jobb oldalt tôrése van. A verzálisok az antikva formáihoz állanak közel.

A tortvonalú típusok'közül a legegyénibb a schwabachi. Alakzatai a frank basztardok-
ból keletkeztek és a német korai reneszánsz betütípusává váltak. A schwabachi fôként a
parasztháború nyomtatványaiban vált igen népszerüvé. Kis o betüjének felül és alul hegyes
sarkai vannak, oldalt kerek. További jellegzetes betüje a keresztezett gerendájú g és a
sajátos H.

A fraktúr: az antikva betükhöz hasonlóan a tortvonalú típusok is onálló ésformákban
gazdag átalakuláson mentek keresztül. Lendületes verzálisai már barokk befolyásra valla-
nak. A klasszicizmus idején a fraktúr betük képe megváltozott. Az o betü egyik oldalon

158

megtörik, a másikon kerek. A kisbetük felsö szárai eso alakúak. A régebbi fraktúr típusok
verzálisait a tipikus elefántormányokról lehetett felismerni. A Luther- és a Breitkopf-
fraktúr verzál 5 betüjének árnyékoltságáról ráismerhetünk a doit tolltartásra, a Walbaum-
fraktúrnál viszont a rézkarc hatására; az árnyékoltság lefelé, az Unger-fraktúrnál pedig
balra tolódik. Caslon, Fleischmann és a klasszicizmus topográfusai átalakították és finom
diszitö vonalakkal tették színesebbé. A XX. század írásmüvészei is sok változatát terem-
tették meg a fraktúr hagyományoknak. Remekek Rudolf Koch, Ernst F. H. Schneidler,
Walter Thiemann és Fritz Helmuth Ehmcke fraktúr tipusai.

10. IDEGEN BETÜTÍPUSOK

(Kötetünkben ezekkel nem foglalkozunk)

11. DÍSZ- ÉS REKLÁMTÍPUSOK, INICIÁLÉK

Ezeket a típusokat — a nemzetközi betüosztályozási szabványtól eltérôen — betü-
atlaszunkban — mint kifejezetten dekorativ jellegü vagy reklámbetüket — külön esopor-
tositottuk. Csoportjaik:

1. Antikva kezdöbetük,

2. Talpnélküli lineáris típusok,

3. Különleges típusok,

4. Kalligrafus iniciálék,

5. Reklám típusok,

6. Fametszetü iniciálék.

159