Változatai: 1. holland típus,

2. angol típus,

3. francia típus,

4. modern változat.

Christoph van Dijck antikvájának jellegzetessége a talpak hegyesebb végzodése. A
holland barokk antikva más ismert típusai Voskenst61, a mi Tótfalusi Kis Mútfósunktól és
Michael Fleischmanntól származnak.

A barokk antikva angol típusát William Caslon és John Baskerville alakította ki. Caslon
még erösen alkalmazkodott a holland példához, Baskerville betütípusa azonban már eredeti
vonásokat vett fel.

A barokk antikva elsö francia típusa a Grandjean által metszett »romain du roi«-bóI
(románából) alakult ki. Az ifjabb Pierre Simon Fournier ezt az írást késôbb lemásolta és
kissé megváltoztatta. A barokk antikva modern típusai nehezen osztályozhatók. Egyértel-
mü a kapcsolat azpéldául a Baskerwille és Imprimatur nevü típusnál, amelyeknek füg-
göleges O-tengelye és merev talpai megegyeznek a barokk antikváéval.

4. KLASSZICISTA ANTIKVÁK

Alapformái könnyen felismerhetök. Nevük két tipikus betüalkotást és két betüalkotót
¡déz: Bodoniét és Didotét, akik nagymértékben hatottak egymásra. Típusaik szigorú,
hüvös és logikus szerkezetü betük, amelyek elöbb csak a latin népek tipográfiájában váltak
általánossá, késôbb egyszerüségük révén meghódították a világ tipográfusait.

A klasszicista antikvák formai kialakulását alapvetöen a rézkarc és a rézmetszet techni-
kája határozta meg.

Grafikus jellegzetessége . A kisbetük vízszintes kapcsolódása, a lekerekítések függöleges
tengelye, a vonalvastagságok szembetünö külônbsége, a betütalpak derékszogben elhelye-
zett rajzolata. A klasszicista antikva alcsoportjai a következök :

1. korai típus,

2. késoi típus,

3. modern változatok.

4. újságtípusok.

A késoi típusok nélkülôzik a korai típus müvészi értékeit. A XIX. század derekán hir-

detések és reklámok céljára egyidejüleg keletkezett kôvér és félkôvér változatok az eros

alap- és túlfinomított segédvonalak torz ellentétével minden szinvonalas eloképtol
eltértek.

A klasszicista antikva megújítására Walter Thiemann tett kísérletet 1921 —1925-ben.
Friedrich Wilhelm Kleukens »Ratio-Latein« típusával pedig 1923-ban.

Üjságnyomás céljaira készült új klasszicista antikvák, amelyek a szokottnál erösebb
segédvonalakkal bírnak: az Excelsior, a Candida, a Manutius antikva. Ezek a betütípu-
sok grafikus jellegzetességeik folytán hasonlítanak a talpas lineáris antikvára (egypti-
enne-re).

5. BETÜTALPAS LINEÁRIS ANTIKVÁK (EGYPTIENNE-EK)

Napóleon sikertelen egyiptomi hadjárata után jött létre az égyptienne. A betü elne-
vezése és az egyiptom iránti érdeklodés osszefüggése már a betü keletkezésekor sem
volt világos. Az elnevezésnek semmi köze a betütípushoz. Találóbb a talpas lineáris
antikva megjelolés. A típus grafikus jellegzetességei az egyenletes vastagságú betüvonallal
azonos erosségü betütalp.

156

A talpas lineáris antikvák az alábbi alcsoportokba oszthatók:

1. korai típus,

2. késoi típus,

3. modern változatok,

4. írógépbetü.

Korai típusát Vincent Figgins mutatta be Angliában 1815-ben. A korai típushoz kell
sorolnunk a keskeny talpas lineáris antikvát (italienne) is, melynek vízszintes összekötö-
vonalai kôvérebbek, mint az alapvonalak. Késoi típusa a »Clarendon«. Alapvonalai eröseb-
bek, összekötö vonalai vékonyabbak. A legismertebb modern változat a »Memphis«,
a »Beton« és a »Technotype«. A nyomdai írógépbetü tipus grafikus jellegzetességeinél
fogva szintén e csoportba tartozik.

6. TALP NÉLKÜLI LINEÁRIS (VONALAS) ANTIKVÁK
(GROTESZKEK)

Alapformái az antik Gorogország írásformájával azonosak. Egyenletes vonalai ked-
veltté tették és teszik az építészek és az olvasást oktató pedagógusok elött. A XIX. század-
ban keletkezett lineáris antikvákat a dessui Bauhaus tipográfiai funkcionalizmusa hozta
újra divatba. De hatottak és hatnak fejlodésére az építészetben és az alkalmazott müvésze-
tekben megnyilvánuló újabb irányzatok is.

A groteszk elnevezés félrevezeto. A vonalas antikva (les lineales) elnevezés jobban
kifejezi a típus lényegét.

A lineáris antikva grafikai jellegzetességei : optikailag egyenletes vonalvastagásg, a betü¬
talpak hiánya.

Keletkezési idejük szerint megkülönböztetünk:

1. korai típust,

2. modern típusokat.

Az elsö lineáris antikvát Robert Thorne angol betüöntö metszette 1803-ban, korai típu¬
sát az Akcidenc-groteszk képviseli.

A húszas évek idején megjelent, igen különbözö színvonalú groteszk típusok inkább
divatbetük voltak, melyek ma már idejüket múlták. A lineáris betüformák a technikai
konstrukciókkal hozhatók kapcsolatba. Karl Klingspor szerint: »Még a legjózanabb, leg-
léleknélkülibb forma is visszatükrözi a kort, amelyben létrejôtt; igy a groteszk betü alap-
formájában a XIX. szàzadi Anglia merkantilista szellemének kifejezöje.« Szép lineáris típu¬
sokat alkottak: Eric Gill, Jakob Erbar, Paul Renner, Adrian Frutiger, Aldo Novarese.

7. KÜLÖNLEGES ANTIKVA VÁLTOZATOK

Az antikva típusok nem minden változatát lehet a reneszánsz, a barokk és a klasszicista
antikvák csoportjába sorolni. E csoportban megkülönböztetünk:

1. talp nélküli antikvákat,

2. egyéni típusokat,

3. tôrténeti típusokat.

A talp nélküli antikvákat visszavezethetjük az antik görög és a római írásemlékekhez
és a kôzépkor végi »textus sine pede«-nek nevezett írástípushoz.

A talp nélküli antikvák írószerszáma a széles, vágott toll. A sorta Herbert Post »Post-
antikvája« nyitja meg, amely egyszerü formáival ma is igen népszerü. E típus újabb válto-
zata a »Pascal«, amelynek duktusa, nyitott betücsészéi, vonalvezetése az elzeviri tradíciók-
hoz vezethetö vissza. Herman Zapf alkotása, az »Optima« egyesíti magában a klasszikus
antikva formák világos, tiszta vonalvezetését a talp nélküli lineáris típusok tömör kifejezö-

157