A NYOMDAI BETOTÍPUSOK NEMZETKÖZI
KLASSZIFIKÁCIÓJA (NAGRA DIN 16518)
A szabványtervezet a nyomdákban ma használatos betütípusokat
tizenegy csoportra osztja fel :
1—2. Reneszánsz (velencei és francia) antikvák
3. Barokk antikvák
4. Klasszicista antikvák
5. Betütalpas lineáris antikvák (egyptienne-ek)
6. Talp nélküli lineáris (vonalas) antikvák (groteszkek)
7. Különleges antikva változatok
8. Kézírást kovetó típusok
9. Tortvonalú (fraktúr) típusok
a) Gót (textura)
b) Rotunda
c) Schwabacher
d) Fraktúr
e) Kurrens fraktúr
10. Idegen betütípusok
a) Görög
b) Cirill
c) Héber
d) Arab
e) Egyéb idegen betük
11. Dísz- és reklámtípusok, iniciálék
154
RENESZÁNSZ ANTIKVÁK
1. VELENCEI VÁLTOZATOK • 2. FRANCIA VÁLTOZATOK
A nemzetközi szabvány a fenti kategóriákba azokat a latin betütípusokat csoportosí-
totta, amelyek a reneszánsz korában születtek (Aldus Manutius, Geoffroy Tory, Claude
Garamond betüi). E típusok a humanista kódexek írástípusainak nyomtatott változatai.
Az arányok nemessége, a vonalak eleganciája, a függölegesek kônnyedsége s a szerifek
finom rajzossága jellemzi a reneszánsz antikvákat.
Jellegzetességei: változatos vonalvezetés, csekély külônbség az alap- és segédvonalak
vastagságában, a talpak, a kezdö- és záróvonalkák gömbölyitettek, a kerek formák ferde
tengelyállásúak.
A reneszánsz antikva-típusok három változatát különböztetik meg:
1. korai velencei forma: az »e« betü harántvonala ferde,
2. kiforrott forma: az »e« betü harántvonala vízszintes,
3. modern forma: azok a változatok, amelyek 1890 után keletkeztek.
A reneszánsz antikva korai típusát Johan von Speyer és Nicola Jenson fejlesztették to-
vább. Ennek a korai tipusnak a jellegzetes betüje a ferde keresztvonalù »e« betü.
Francesco de Bologna 1495-ben tervezett Bembo-típusával (1499-ben pedig Poliphilusá-
val) a reneszánsz antikva kiforrott formáját teremtette meg, amely vízszintes keresztvonású
»e« betüjérôl és a kisbetüknek a verzálisokhoz mérten viszonylag nagy magasságáról is-
merheto fel. Ezt a tipust 1530 körül Claude Garamond tôkéletesitette és Jean Jannon
metszésein át jutott el a jelenkorba. A Bembo-antikva újrametszett változata —a Gara¬
mond mellett, — a mai tipogrâfusok megbecsült tipusa.
A reneszánsz antikva egyik legszebb üjrametszése Georg Trump (1950) antikvája, amely
a Traianus-oszlop betüformáiból indul ki. Ugyancsak modem változatai a reneszánsz
antikváknak a »Weiss« és a »Palatino« és Jan Tschichold i>Sabon«-ja. (1964) A klasszikus
antikva összes tipusaihoz megfelelö kurzivák tartoznak, amelyek lendületes, szép rajzú
verzáliákkal teljesek.
3. BAROKK ANTIKVÁK
E stíluskorszak betüalkotóinak legkiválóbb képviseloi az angol John Baskerville,
a francia Cochin, a holland Van Dijck, Bartolomeus Voskens, a magyar Tótfalusi Kis Mik-
lós. Ezek a minden egyénieskedéstol mentes antikvák a tipográfiai stilus egyensúlyát
képviselték a barokk más területeken jelentkezö tülzásaival szemben.
A barokk antikva grafikus jellegzetességei a következök: a betüvonalak vastagsági
külonbségei erösebbek, a betütalpak inkább egyenesek, a kerek részeknél a tengely csak-
nem függöleges.
A barokk antikva kialakulása közben a betümüvészet súlypontja Hollandiából Anglián
át Franciaországba került.
155