XII. AZ ALKALMAZOTT BETÜMÜVÉSZET

A betük alkalmazásának legnagyobb területe a könyv-, a folyóirat- és az újságnyom-
tatás. De alkotóeleme a modern városképnek, s jelentós a szerepe például az építészet-
ben is.

A betü igen fontos alkotóeleme a plakátoknak, reklámnyomtatványoknak és számos
más rendeltetésü nyomdaterméknek, alkalmi s örök értékü objektumnak.

A müvészi feladattól függóen a szöveg, a felirat az egyik esetben csupán egy alkotó-
elemet jelent a síkok, vonalak, formák és színek mellett. Más esetben a szöveg teljesen
alárendelt a rajz mellett, de a betü lehet egyedüli eleme is egy alkotásnak. Az elsó esetben
például rajzos elemekböl felépített kompozícióknál a betük formájának (bár össze keil
hangolódniuk a képpel, a rajzzal) nines túlzott szerepük. A tisztán betükkel komponált
alkotások (plakátok, emléktáblák, feliratok stb.) müvészi megformálásának lényege a
betük elhelyezése, formája, a sorok harmóniája. Ez esetben is fontos kôvetelmény a
szöveg könnyü olvashatósága.

A feliratok jellegé szerint a betümüvészeti alkotásokat három csoportba oszthatjuk :

1. amelyeknél a szöveg szabadon, adott esetben egy-egy képi ábrázolás stílusának
megfelelóen alakul; a sorok szerves részei az egésznek; néha kézírásszerüek. A betük
szabad tervezése számos lehetoséget nyújt. Ezen az úton új betütípusok is születhetnek;

2. amelyeknek feliratát ismert típusok alapján rajzolták. A tervezo ez esetben foként
a nyomdai betütípusokat alkalmazza, azokat másolja le, itt-ott kissé módosítva formái-
kat, hogy az adott felületen jól illeszkedjenek a kompozícióhoz;

3. amelyek szovegfeliratához közvetlenül nyomdabetüket alkalmaznak.

A betügrafika kompozíciós lehetóségei kimeríthetetlenek. A hagyományos formák
alkalmazása mellett tág lehetoséget biztosít a betütípusok fotografikus úton torténó
nagyítása, egymásba kopírozása, a negativ szövegsorok alkalmazása. Az egyéni típusok
kialakításának azonban elófeltétele a szabadosság, a hamis egyénieskedés kiküszôbôlése.
A nagy betümüvészek életmüve igazolja, hogy csak a hagyomány ismeretében lehetséges
maradandó, új értékeket teremteni.

Ez az új betümüvészet szubjektív tartalmak hordozóivá válhat, a betüsorok mondani-
valóit, érzelmeket, indulatokat fejezhetnek ki. A betütípusok hagyományos, de egyénien,
sajátosan alakított formáikkal sokrétü asszociációkat kelthetnek, s elmúlt korok, a lite-
ratúra, a zene stb. hangulatát, érzelemvilágát idézhetik fel.

Klasszikus betüformák
»átkoltése« nyomán újszerü
megoldások jöhetnek létre

dieer gir], 1965

122

Eric Gill: Emléktábla lerve (1906)

123