Abetű 6

Pihenö, fejét fordító bôlény,
szines, kb. életnagyságú
festmêny az altamirai
(Észak-Spanyolország)
barlangból, késoi paleolitikum
(kb. 20 ООО évvel i. e.)

Hieroglifák

Hier о gli-
fikus könyv-
betük

Hieratikus irás

Demotikus

irás

Л^-=Ч.

4»

cSb

Лt-

тЗ-

Л,

У5

¡и

Ъ\

ffîll

1 J

Y >

Сип/утл

ш.

Vе-

<3^

ГЛ

fefe

ГЛ

'Ж

—Г

Az egyiptomi irás fejlódése
a képirás egyszerüsödö
formáján, a hieratikus iráson át
a demotikus irásjelekig

Az afrikai yebu (Nigèria) törzs
nádzsinórból, kagylókból
és gyümolcshéjból
osszeállított »leveled

I. A GONDOLATR0GZÍTÉS KEZDETEI
AZ EL0-ÁZSIAI KULTÚRÁK ÍRÁSBELISÉGE

A paleolitkor òsi barlangfestményei már »eseményeket« mondanak el. Torténelem elótt
idókból származó, aliati csontokra és rozmáragyarakra karcolt rajzok is az emberiség
torténelmének legkoraibb krónikái. Nádból vagy szalmából fonott, csomózott zsinórok
különbözö népeknél ugyancsak az irás szerepét tôltôtték be. Az egyes csomóknak nagy-
ságuk, formájuk és színük szerint más és más volt a jelentésük. A rovásos pálcák a
legrégibb idôktôl ismeretesek. A pálcára vésett rovátka szám vagy számjelzés, tárgyakra
és eseményekre vonatkozó vagy azokra emlékeztetó utalás volt.

A rovásos pálcák egy típusa az afrikai négerek hirközlö botja is. Értesítéseket jelentó
jeleket, ábrázolásokat róttak a pálcákra, s azokat hirnökökkel juttatták rendeltetési
helyükre.

Azt a gondolatot, hogy tíz bôlény, kezdetben úgy ábrázolták, hogy tíz bôlényt raj-
zoltak egymás után. Késobb a tíznek és a bôlénynek a jelét sorakoztatták egymás mellé.

A jelek ekkor már nem csupán azt jelolték, amit ábrázolták, hanem rokonfogalmakat
is. A fej ábrázolása lassan elsôt, felsôt, elôkelôt is jelentett. A láb rajza a menni,
állni, jönni fogalmakat is kifejezte.

Az egyiptomi írásrendszer, a hieroglif irás (hierosz = szent, glüfein = vésni) kezdet-
leges rajzokból formálódott írássá. A szavakat szemléletesen, rajzzal ábrázolták.
(Például a »viz«-et három hullám alakú vonallal.)

Egyiptomban idószámításunk elótt négyezer évvel már kétféle írásmód fejlódott ki.
Egy folyamatos irás a kozigazgatás és a kereskedelmi kozlések céljaira és egy ünnepélyes,
rajzosabb, formailag müvészibb irás. Ez utóbbit emlékmüvek, épületek dekorativ
hatású feliratainál alkalmazták.

Már az óbirodalom korában használtak az egyiptomi írásrendszeren belül egy sajátos
módszert, amely huszonnégy jellel rögzitette a mássalhangzókat. (Például a »retesz« -
egyiptomi nyelven : sza - képjelét az sz hang jelôlésére kezdték használni, a »domb«
jelébôl — egyiptomi nyelven: ká — pedig а к betü lett.) A hieroglif írást általában kép-
írásnak ismerik. Ez az írásmód valójában hangírás, amelynél magánhangzókat nem al-
kalmaztak, a mássalhangzókat érzékeltetó jeleken kíviil szójeleket és fogalomjelzéseket
is használtak. Az egyiptomi szövegek olvasását, megértését az nehezítette meg, hogy e
jelek nem meghatározott nyelvtani rendszerbe illeszkedtek, hanem esetenként más-más
funkciót töltöttek be.

Helyesírási szabályokat nem ismertek. Általában vízszintes sorokban írtak, jobbról
balra, néha fiiggólegesen egymás alá, felülról lefelé rótták a jeleket. íróanyaguk a kó,
a fa, a cserép, a vászon és a papirusz volt. Ez utóbbi volt az ókori Egyiptom legfontosabb
íróanyaga. A kereskedelmi kapcsolatok során kialakítottak egy gyorsabban írható
»kurziv« írást, amelynél az írásjelek alakja egyszerübbé vált. frásuknak ezt a változatát
hieratikus írásnak nevezzük. Ennek késóbbi, gyakorlatiasabb formája a demotikus irás,
amely az i. e. VIII. században jelent meg.

Az egyiptomi rabszolgatartó társadalom írásrendszerének bonyolultsága abból eredt,
hogy az írástudók jórészt a papi kaszt tagjai voltak, s az írást mint »isteni« tudományt
misztifikálták. A fába metszett, festett, kóbe vésen feliratok, agyagcserepekre rótt,
papiruszlapokra írott feljegyzések mellett ismerték a tekercs formájú könyvet is, amelyet
szintén a papirusznóvény rostjaiból készített papiruszra írtak.