IX. А XIX. SZÁZAD HANYATLÓ BETÜKULTÚRÁJA
А XIX. század új kapitalista nyomdaipara a nyomdai betü számára is új feltételeket
teremtett. A betíímetszés és ôntés technikai lehetóségeinek mérhetetlen kitágulása a
betíímetszés terén szinte mindent lehetôvé tett. Azonban a polgárság és a kispolgárság
ízlése és igénye szabta meg, hogy a lehetôségekbôl mi válhatott valósággá : a betürajzolók
a gyorsan süllyedó, sokszor különös és szeszélyes kozízlést szolgálták ki. A betümüvé-
szetet ezekben az évtizedekben az eklektikus változatok, a hagyományos formák el-
korcsosulása jellemzi. A könyv- és betümüvészet hanyatlásának korszaka ez. A sok
évszázadon át szervesen fejlôdô betümüvészet Ieromlott.
A század végéig a tipográfusok elönyben részesítették a rendkívüli módon elvékonyí-
tott, vértelenné formált s rajzukban, vonalritmusukban karakter nélkülivé szegényedo
nyomdabetüket. A betüontodék üzleti versenye, konkurrenciája az eredetieskedö,
ízléstelen formaváltozatok ezreit hozta létre.
A betüontodék mintakönyvei elrettentö tanúbizonyságai a korszak stíluszavarának.
A kapitalizmus minden teljesítményben csak árucikket látott. Nem a müvészi intuíció,
hanem a zabolátlan fantázia határozta meg az új és új formákat.
A XIX. század elején megszületett a litografia. A tipográfust kötötte az öntött betü
szigorú formája, s nem tudta követni a korajzoló fantáziájának csapongását. A rajzolt
betü tág lehetôségei, a rajzos elemek korlátlan alkalmazása csábító volt, különösen a
kereskedelmi nyomtatványoknál. Az új versenytárs ellenében a betüontodék a fantázia-
ЛВСРЕЖЧжЯЯГХЯшЯШ
speculators mansions
апЛ equipages,
Vincent Figgins és William
Caslon talpas linearis
(égyptienne) tipusai (1825,
1828)
106
ABODE
O-EDITEE
M1TOPQ
STTJV
EYZ12
Ornamentdlis
és plasztikus tipusok a XIX. század
második felébôl
ABCDEFGH!
KUnOPÇR
5TUl/fflXYZ
Abcdffqbij
Itlcnnopqrvt
OVCOXtjZ?!
от
m
л
TO
s
ss
Л
■ ■
cb
h
И
r n
о
fa
m
cs»
©
m
Pi
m
m
№
*4