Abetű 43

A mai napig általánosan használt Didot-pontrendszer (1775-tôI) nem egyéb, mint a
Fournier-féle rendszer javított változata.

Fournier a betüôntés anyagainak, szerszâmainak, mérési eszközeinek tôkéletesitésével
is foglalkozott. Eredménnyel tevékenykedett az irás, a betü eredetének kutatásában is.
Nem kevesebb, mint százegy ábécét, százegy népcsoport sajátos betíísorát metszette
és öntötte ki. Érdekes az az ábécé, amelyet 6 a hunokénak nevez. E jelek megegyeznek
a hazai és külföldi kutatások nyomán kôzzétett osi magyar rovásírás betííjeleivel.
(Figyelemre méltó, hogy Fournier-féle rovásírásos betüjegyek alatt a magyar betüsor —
ex, gy, ly, ny és ty - összetett hangzóit is megtaláljuk.)

A franciák és hollandok mellett ebben a korszakban jelentós szerepet játszottak az
angol betümetszók. Anglia (ahoi évszázadokon át majd kizárólag hoiland eredetü
betíítípusokkal nyomtattak) a XVIII. század kôzepétol függetlenítette magát a hoiland
importtól. A szigetországban a hollandi típusoknak onálló változatai születtek, ame-
lyeket »angol antikvák«-nak nevezünk, és amelyek késobb a kontinens betüalkotóira
is visszahatottak. Az angol antikva stílusával két név kapcsolódik egybe: Willian Caslort
(1692-1766) és John Baskerville (1706-1775). Az 6 metszeteiket eddig legtöbbnyire
»transitional faces«-nek, átmeneti típusoknak nevezték mint a reneszánsz antikvától
való átmenet formáját a klasszicista antikvához, bár az angol antikva tulajdonképpen
csak a hoiland típusok sajátos ízíí elangolosodását jelentette. A XVIII. századi angol
típusokat a széles nagybetük jellemzik.

William Caslon Londonban alapított betüôntôdét. A kis gyöngybetüktöl kezdve a
nagyobb betünagyságokig metszett betííi igen fejlett formaérzékról tanúskodnak. Cas-
lonnak sikeriilt elsö ízben a német és hoiland betümíívészet és tipográfia hatását az angol
betüre csökkentenie, és az angol konyvnyomtatást magas színvonalra emelnie. Ma is
közkedvelt antikvájára jellemzöek az m, n és h betük ferdén lekerekített vonalai és a
/ betíí feltünöen vastag vízszintes vonala.

Caslon túllépett a hoiland mintákon, szép és kiegyensúlyozott rajzú betííi már némileg
onállóak, az angol tipográfia igazi újrateremtése mégis John Baskerville érdeme.

Baskerville betííalkotási elve fôképpen a függöleges betütengelyben nyilvánul meg.
Különös ismertetôjelei a verzáliáknál az erôsen hangsúlyozott betütalpak és a kisbetíík
ferde irányú vastagítása.

Baskerville-t tartják a »díszítés nélküli« könyv apjának. A Bodoni-féle puritán könyv-
tipográfia elofutára volt egy olyan korszakban, amikor a rézmetszetekkel túldíszített
könyvek típusa uralkodott még egész Európában.

nem cor am Beo. Deus enim in calo, et tu fuper
terram: idcircofintpauci fermones tul Multas
curas fequuntur fomnia, et in multis fermoni-
bus invenieturßultitia. Si quid vovißi Deo, ne
moreris reddere: dißlicet enim ei infidelis et
ßultapromißio,fed quodcumque voveris, redde:

Christoffel van Dyck eredeti matricáiról öntött kiirzív tipas (XVII. század)

*Í

OFFICIUM

ASZSZONYUNK

SZVZ MARIA

NA К HAROM KÛLÔMB
IDÔRE-VALO

S Z O L o S M А I A,

Metty ki-bocs&ttütoit

Óióuik Pías,es Nyolczadik Uabaw
Papa parancfolattyából.

Nyomtattttott Naff-Sxorob»tb*n az AkaJtmiai bótbkkel,
Schneckenhaus Menyhírt Tenceftlo iltál i < < *•

ІШ^іЬіі^іЬІьШіЬіЬтіЬіЬіЬіЬІ^^^

4 I I tmm

ib
ib
ib
ib
it'
ib
*
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
*
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib
ib

Könyvcimlap a nagyszombati egyetem nyomdájából