Leonardo da Vinci

(1452-1519)

betükonstritkciója

I. G. A. Tagliente betükumpoziciója (1524)

74

с

AM РИГА

VU' 5 f * ц

antfßmo tffctroJñjLno fe futnan^maitifcnujmßino íófptrVíía (oQvîmes
fm^eíjmm^ecmjcantícvíffíasovkceáí ytJaeíJiJníJamJc mcfóet'
(jmssmJmymorÇ OnJdíym ЯиуоЩыmrascrjn^ifomjiatitÿfmtj?
Jcßnaua аілісы diàcci, uoßere* &rúwfyx¿efíomcJi icio, mtí&ítojlci епшЯ?
¡yrdfemm twi iato imcrúvcfijiajccr [тшо, c/pájcút>Qu^ fcnejícá
m mícrúm fajóla mcraifc'dcíjacraa'ai^át ¿tío antico Tafamafc djt^
mfßrn&o Ü tajo ntfiferano Jaffa offuiónc’tfíafcmo JynJettcaSay

^^Ljuo^nmCBampa) aíсíjd,[mno^

7Y

ODO

&

dj¡M,íe’jcmm’íitítrcL^
cotjtm
mr ßmffarcjcfia.
itouamcntr’cony ojio Jes^,
іѵвоѵісо
Vicenti:

N O
Scrittori*Jtfrm

Cancellaresca bastarda; két példa az »Opera nella quale si insegna a scrivere« cimii könyvböl.
Vespasiano Amphiareó, Velence, 1554

ajlui

in гв^тлті^гт Jim
■ Jñfutr'

♦ MBXXII +

«§р r/jratr*n^cmnolfmjJyano. ejjiy ф

I/ ajmcfßim fcncuofcnZatcjuafjiortii afnoßro соттип/атщ Gficuan Гвг^
CaoxÍCL С frjhjanc amanájfimo/mífáconjkctto Jimumrf>roj>oJíb;mjicnv
(efijenao miau ají cfc1 Je ffcrato Jinon uofere (ntaßfare’neffjra mútaftrajors
tc'Ji fettrat m cjueffa (Bjhnlâ tanto^аиощJiuteJajienfojoíi cjuanta meli''*
nanbnc'cjfi faff taifa mia Canecía reseat Jeffajuafe’mroJcJcci'maу fi amati
/Juj fùtofm/njuajratÿmbnSfyeJennyiitceJono Jatéin fiocine aftro orrori^
J’cnon efc’a'y. ce aff um anjs ini a> eortcjiajua mJmmmcnte’mi'Kaccm^.

•k¿> ÿljuo^(ouaJbatr^aariy e^ef <ÿ|»

Ludovico Vicentino
betüskônyvének cimlapja (1522)
(»A kurziv, azaz a cancellaresca
betiik írásának módja
és szabàlyai Ludovico Vicentio .
aitai ùjonnan megszerkesztve.
Az írásmód alkalmazásának
rövid tanulmánya. Rómában,
az MDXX4 esztendáben«)

75