Item cum élento len tas :Vnde Virgilius: Lentandus remus í
ünda.Ex hoc fnchoatiuum lentefco facit ut idem Vírgilíus
Et picís in morem ad dígitos lentefcit habendo. Eiuímodi
figuratioparumadmifit ex feperfecfhimmec conuenítad
mittere ut aut pofíit:aut debeat cum cæteris temporibus p
totam declinationem uim incipiendi íígnifícare. Abfurdú
é ergo ea quæ funt inchoatiua perfetto tempore definire: ô£
mox futurum declinando inchoatiua effe demóftrare'Nec
enim poteftcum tota uerbi fpecies inchoatiua dicatur alia
parte fìnitiuauideri ut perfedhim admittat.Nec enim pale
fciui:horrefciuidicimus.peraliam tarnen tranííigurationé
hazc uerba quidam decimare confueuerunt.ut palefco:pale
facfhis fumdiquefco liquefadhis fum.quauis quidam ad p
A velencei Nicolas Jenson (1480) könyvbetüje
cum omnes bomincs tum.Мл 11 um fcaurum fingularcm uirum conrtantia
et grauitatc fupcrartct.Sed quod de ilio acccperant aut etiam fufpi caban t“de
mcidem cogitabant abicdtiore animo me futurum .Cum res publica maioré
cnam mibi anímú q unq babutflcm dareflQup dcclaraflct feíe non potuifle
me uno ciuecarcrc .Cumqtmetcllum umus tribuni plcbis rogano me uni''
uerG res publica duce Senatucomitantc italia promulgantibus omnibus re'
ferente Confule comitiis centuriatis cundlis ordinibus omíbus incúbctibus
omibus deniqi futs lunbus rccuperauiflct.Ncq;ego ucro mibi portea quicq
aíTumfi:neqi bodieartumoquodqucqmaliuolctirtimú iurc portât offèndere
Tantum enitor ut ncqi amicis neqictia alcnionbus opera confilio laboribus
defim .Hic mcpuitp curfus offcnditcosfortartcquifplcdoremôC fpcm bu'
tus uitp mtucntur.Solicitudincm autcm & laborcm perfpiccrc non portTunt
Illud ucro non obicure qucrunt“ in meis fèntcntiis quibus omem CpGré qfi
defirtcrcm prirtina cauG.Ego autcmcum illa fequorqup paulo ante^ppofui
turn boc non in poftrcmis dc quo cppcram exponerc non offend es cum bo'
norum fenfum lentulc qnem reliquirti: qui confirmatus confuía tu nortro
núq interruptus ÔC afflidtus ante tcconfulem recrcatus abrtc totusert .Nue
ab bis quibus tuendus fucrat derelicftus.Idqmon folumfronte atcpuultuq''
bus fimulatio Gcillime furtinctur : declarant ii qui turn ilio nortro rtatu op'
timates nominabant.Sed etiam fenfu ippe iam tabellaq, docuerunt.Itaq; tota
Johann von Speyer velencei ôsnyomdàsz antikva tipusa ( 1469)
70
Egy bécsi betümetszô, Vietor Hieronymus volt az, aki 1554-ben elsôként hasznàlt
olyan kurzív verzáliákat, amelyeknek doit vonala a kisbetükhôz alkalmazkodott. Ez az
újítás a XVI. század második felében Bázelen és Lyonon keresztül eljutott Pàrizsba is,
ahoi azt a nagy francia betümetszôk, Robert Granjon és Claude Garamond tôkélete-
sitették.
Csak a XVII. szàzadban ismerték fel a francia betütervezôk és betümetszôk, hogy a
kurzív és az antikva betük egymàst kiegészitô tipusok. Ebbôl az idôbôl szàrmazik a
ma hasznâlatos antikva-kurzív betüpár alkalmazása, amelyben a kurzív esztétikailag
és optikailag összhangban van az antikvàval.
A XVI. század elején Geoffroy Tory de Bourges, az elsô nyomdàszati teoretikus és
kitünô betümetszöje, Garamond (mindkettô a kiváló Henri Estienne nyomdàsz tanit-
ványa) szép metszésü antikva betüikkel remekmívü konyvalkotások sorát hoztàk létre.
Geoffroy Tory tipográfus, betütervezô, betümetszô, illusztrátor, az európai tipográfus-
müvészet egyik legnagyobb mestere.
Méltó társa volt Jean Cousin, aki évtizedeken àt gazdagitotta a francia kônyvmü-
vészetet alkotâsaival és Claude Garamond ( 1480 -1561), aki korának legkiválóbb betü-
müvésze volt.
Garamond írásmüvészeti alkotásai — amelyekben a késô reneszánsz formavilága és
kultúrája nyert kifejezést - a nyomdabetü akkori fejlôdésének csúcspontját jelentették.
Ràjuk — a nagy velencei nyomdászok méltô utôdaira - épül az ezt kôvetô idôkben az
antikva és a kurzív nyomdabetük fejlôdése. Garamond legszebb betüit az 1529 -1545-ôs
évek során alkotta.
Garamond antikva és kurzív betüit már nem kézirajz nyomán tervezte, metszette,
hànem Nicolas Jenson és Aldus Manutius nyomtatott betüinek mintájára alkotta meg.
Ùj tipusai utolérhetetlen szemléletességükkel és nemes megformálásukkal tüntek ki.
A nagy olaszországi tipográfusokkal, valamint Tory és Garamond életmüvével
lezárul a nyomdàszat, a modem »írótechnika«, a sokszorosító müvészet egy nagy kor-
szaka. Utódaik, a nagy angol, holland, svájei nyomdászok: Plantin, Van Dyck, Blaeu, az
Elzevirek, a világhíres bázeli Frobenius-nyomda, a magyar Tôtfalusi Kis Miklôs és
mások tovâbbfejlesztik a szép nyomdabetük àltaluk megteremtett kultúráját.
1500 körül a konyvnyomtatás Europa valamennyi akkori kultúrállamában meghono-
sodott. A nyomtatott kônyvek a betütípusok és a tipográfiai elrendezés vonatkozásában
mindinkább eltávolodtak a kódexek betüitôl, a kézírás kialakította formáktól. Az 1501
elötti ún. ósnyomtatványokra még erôsen hatott a kézírás hagyománya. Az új technika
kifejlôdésével mindinkább kialakulnak az új formák, amelyek már sajátos formái a
nyomdai betünek. A konyvnyomtatás széles kôrü elterjedésével a betümetszés és ontés
kilép a kézmüvesség szük kereteibol és az új iparág segédiparává lesz. De ezzel egy idóben
el is veszti a betü azt a személyes jellegét, müvészi onállóságát, amely még az ósnyomdá-
szok betüalkotó tevékenységét jellemezte.
Konrad Haebler, a német ósnyomtatványkutatás szakértôje találóan állapítja meg:
»Az inkunábulumok olyan nyomtatott müvek, amelyekben még követhetjük a könyv
kialakulását, és amelyeket a nyomdász még mint onállóan alkotó mester hozott létre.
A késôbbi idôkben az onálló müvészi alkotás helyébe a mesterségbeli tudás lépett.«
A kézírásos könyv formáját utánzó nyomtatott könyv Miksa császárnak köszönhette
utolsó felidézését (Imádságoskonyv, Theuerdank, Heisskunig).
A konyvnyomtatás a kor nagy tomegmozgalmának, a reformációnak a szolgálatában
gyorsan fejlödött. Luther a bibliát és annak egyes részeit, számtalan röpiratot, traktátust
adatott ki a reformáció tanainak terjesztése érdekében. Az inkunábulumok idejében a
könyvek 200—300 példányban jelentek meg, a reformáció idején nemegyszer több ezer
volt a ki^dások példányszáma.
71