szépségét tükrözi. Közkedvelt a Weiss-iniciálék
három sorozata is, melyek közül a legszebb
köbe vésett betü jellegét mutatja.
Wietor, Hieronym (1480—1547) nyomdász, ki-
adó és konyvárus. 1510-ben Bécsben, Singrenius
J.-vel együtt nyomdát alapított, majd 1517-ben
ätköltözött Krakkóba, ahol nyomdász-kiadói
tevékenységbe kezdett. Wietor krakkói nyomdá-
jából régi szerzök és a lengyel humanisták müvei
kerültek ki. Nagy szolgálatokat tett a lengyel köz-
müvelôdés fejlôdésének tankönyveivel, szótárai-
val. Az elsö magyar nyelvü könyvek közül jó
néhány az ö mühelyébôl került ki. 1520 után
elkészítette az elsö Lengyelországban metszett
típust.
Wolf.; Rudolf (1895-1942). Frankfurtban
született. A frankfurti egyetemen tanári ké-
pesítést szerzett, de csak rövid ideig volt
pedagógus, 1922-ben belépett a nagy hírü
Stempel-féle betüôntodébe, ahol a és betüter-
vezési osztàlyt vezette. Közremüködött a Gara-
mond-antikva ùjrametszése terén. Amikor meg-
jelentek és népszerüek lettek a modern lineàris
(groteszk) típusok és szüksége mutatkozott ùj
talpas lineàris jellegü betüknek, Rudolf Wolf
megtervezte a Memphis betügarnitúrát, amely
rövid idö alatt elterjedt, és ma is igen kedvelt.
Wunderlich, Gert (1933—). Lipcsében született.
1948-ban betüszedó tanulónak szegödött. 1953—-
1958-ig á Lipcsei Grafikai és Kônyvmüvészeti
Föiskola nôvendéke volt. Diplomájának elnye-
rése után az erfurti Fortschritt nyomdához ke¬
rült, mint könyvtervezö. Közben az 1964 évi
lipcsei Nemzetközi Kônyvmüvészeti Kiállítás
titkára volt. 1966 óta a Lipcsei Grafikai és
Kônyvmüvészeti Föiskola docense. Több díjat
nyert a német és a nemzetközi kônyvmüvészeti
versenyeken. Kollektiv kiállitásokon szerepel*
Torontóban, Tokióban, Moszkvában, Pármában,
Offenbachban, Brnoban, Varsóban. Egyéni kiál-
lítása volt Amsterdamban, Lipcsében, Varsóban,
az 1976—1978. években.
Zapf, Hermann (1918—). Nürnbergben szüle¬
tett. Szakmai pályáját retusorként kezdte. Korán
a betümüvészet felé fordult. Mint autodidakta
hatolt be a betümüvészet területére. Johnston
Edwardnak az írásról szóló könyve vezette be öt
a betük birodalmába. Tanulmányainak befeje-
zése után Frankfurtba költözött, ahol mint
betügrafikus müködött. Itt fedezték fel, és
adtak számára nagyvonalú feladatokat. A má-
sodik világháború után alkotta meg betüit,
ezek között a Palatinót, az Aldus könyvbetüt, az
Optimát és a Meliort emeljük ki, amelyekkel
nemzetközi sikert aratott. Két betüsalbumának
(»Manuale Tipographicum« és »Feder und
Stichel«) lapjaih ritkán tapasztalt szépírói
tehetségévei és a torténeti stilusok alapos anali-
zisét tükrözö betütôrténeti tájékozottsággal,
tipográfiai formaalkotó képességgel költötte
újjá az írástorténet legszebb alkotásait a római
kapitálisoktól a legújabb idök betütípusáig.
Zigány Edit (1944—). Sóton született. Iskolá-
inak elvégzését kovetóen 1962-ben a Kiadói FÖ-
igazgatóság müszaki szerkesztô-képzô tanfo-
lyamára kerül. 1964-tol a Lipcsei Grafikai és
Kônyvmüvészeti Foiskolán betü- és könyv-
tervezés szakon, Albert Kapr professzor mellett
folytatta tanulmányait. Diplomamunkája a
Nicolas Jenson betütípusa nyomán tervezett
Pannon antikva elsö változata. 1968 óta a buda-
pesti Mòra Ferenc Ifjúsági Konyvkiadóban dol-
gozik. 1971 óta a kiadó müvészeti osztályának
vezetöje. A Magyar Iparmüvészeti Foiskolán
betütervezést tanít. 1971-ben a Pannon betü-
típust a Monotype szedôgépek technikai köve-
teményeinek megfelelöen átdolgozta, és egy
nemzetközi pályázaton második díjat nyert. Az új
betütípus kivitelezését a budapesti Nyomdaipari
Grafikai Vállalat Betüôntôdéje végezte. Jelen-
leg a Pannon antikva drill változatain dolgozik.
XIX. FELHASZNÁLT IRODALOM
Alfabete und Schriftzeichen des Morgen- und
des Abendlandes.
Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat tôrténel-
mi fejlôdése 1472—1877. Franklin Társulat
1878.
Beaujon, Paul: »The Garamond types.« The
Fleuron, V. 131-82. 1926.
Bertieri, Raffaello : Italienische Kalligraphen und
Schriftkünstler. Philobiblon, XVI. évf. 1929.
Bostock, James: Roman Littering for students.
The Studio. London—New York 1959.
Burt, C.: The Psychology of Art (ap. How the
Works). Allen & Unwin. London 1933.
Burtt, H. E. and Basch, C.: »Legibility of Bodoni,
Baskerville and Cheltenham type faces.«
J. App. Psychol. VII. 237-45. 1923.
Csürös Ferenc: A debreceni városi nyomda tör- .
ténete. Debrecen Városi ny. 1911.
Dahl, Svend: Gesichte des Buches. Hierseman.
Leipzig 1928.
Dézsi Lajos: Misztótfalusi Kis Miklós. Ráth M.
Budapest 1898. (Magyar Tôrténeti Életrajzok)
Diethelm, Walter: Die Druckschrift unserer
Zeit. Münchenstein 1957.
Ehmcke, F. H. : Die Historische Entwicklung der
Abendländischen Schriftformen. Verlag Otto
Maier. Ravensburg.
La Maison Enschedé — 1703—1953. Haarlem
Joh. Enschedé en Zonen. 1953.
Erdmann, B. and Dodge, R. Psychologische
Untersuchung über das Lesen auf experie-
menteller Grundlage. Niemeyer. Halle 1898.
Dr. Karl Falkenstein: Geschichte der Buch¬
druckerkunst.
Faulmann, Karl.: Geschichte der Schrift. Hart¬
leben. Wien, Pest, Leipzig 1880.
Faulmann, Karl: Geschichte der Buchdrucker¬
kunst. Hartleben. Wien, Pest, Leipzig 1882.
Ferenczi Zoltán : A kolozsvári nyomdászat tör-
ténete. Ajtai, 1896.
Fitz József : A magyar nyomdászat, konyvkiadás
és könyvkereskedelem tôrténete I. Akadémiai
Kiadó. 1959.
Fitz József: Hess András, a budai osnyomdász.
Magyar Bibliophil Társaság. 1932.
Fitz József: Gutenberg. Hungária. 1936.
Fry, June and Maxwell: Architecture pour
enfants plus âgés. George Allen and Unwin
Ltd. London.
Fuggers, Wolfgang: Schreibbüchlein (Facsimile-
Ausgabe) Otto Harrassowitz. Leipzig 1958.
Gárdonyi Albert: A betümetszés mesterségének
magyar üttöröje (Falka Sámuel). Magyar
Könyvszemle, LXIII. évf. 1939.
Gárdonyi Albert: Magyarországi osnyomdászat
és könyvkereskedelem a 18. században,
különös tekintettel Budára és Pestre. Lantos.
Budapest 1917.
Graphik (München) 1956—1957. évfolyamai.
Graphische Revue Österreichs. Wien. 1955—
1957. évfolyamai.
Gulyás Pài : A konyvnyomtatás Magyarországon
a XV. és XVI. században. O. Széchényi
Konyvtár. Budapest 1931.
Haiman—Kner György: A nyomtatott betü
müvészete. Officina. 1942.
Hlavsa, Oldrich—FrantiSek, Sedlacek: Typogra-
fická písma latinková — Státni Nakladatelst-
vi Technické Literatury. Praha 1957.
Imprimatur (Jahrbuch für Bücherfreunde) XII.
kötet 1955. Verlag der Gesellschaft der Bib¬
liophilen. München.
Iljin: A könyv világhódító útja. Rózsavolgyi.
Iványi Béla és Gárdonyi Albert: A kir. magyar
Egyetemi Nyomda tôrténete. 1577—1927.
Egyetemi Nyomda. 1927.
Jensen, Hans: Die Schrift in Vergangenheit und
Gegenwart. Verlag der Wissenschaft. Berlin
1958.
M. Tótfalusi Kis Miklós Mentsége. Kolozsvá-
rott 1698. (Hasonmás kiadás — Kner. 1949)
Kleukens, Ch. H.: Die Kunst der Letter. Insel
Verlag. Leipzig. 1942.
Kner Imre: A Kner-nyomda épületeinek, gépei-
nek és betüinek tôrténete. 1941.
Kner Imre: A régi magyar betütermelés onálló-
ságáról. Magyar Grafika, IX. évf. 1928.
Lexikon des gesamten Buchwesens. Hg. v. K.
Löffler u. J. Kirchner. Hierseman. Leipzig
1935-37.
Lynotype-Post 1956—1962. évfolyamai.
Loukotka Cestomir: Vÿvoj Pisma. Orbis.
Praha 1946.
Manoscritti — Incunabuli Figurati — Editiones
Principes. Libreria Ulrico Hoepli. Milano
1929.
Mayer, Anton: Wiens Buchdruckergeschichte
1482-1882. Jasper. Wien 1882-87.
Meynell, Francis & Morison, Stanley: Printers
flowers and arabesques. The Fleuron. A
journal of typography, 1923. 1. London Office
of the Fleuron.
537