ezernyi betütípusa. A szakdolgozat magyarázó
példákkal szolgál a különbözö stilusok közötti
ôsszefüggésekrol.
Nyerges Ádúm, Kapronczay (1744—1786).
A XVIII. század nagy magyar tipográfusa.
1744-ben született, Nagyenyeden tanult, majd
háromévi hazai inaskodás után Bécsbe ment,
ahoi a hires Kurzböck nyomdában megismer-
kedett a szedés, a nyomtatás s a betümetszés
mesterségével. Hazatérte után Kolozsvárott
rézmetszôként müködött, majd 1780-ban a
kolozsvári református kollégium nyomdájának
lett a vezetôje. Kiváló képességeit a kisszerü
anyagi kôrülmények nem engedték kibontakozni.
A kapott feladatok nem elégitik ki, s 1784-ben
felmentését kérte. Két esztendövel késôbb
Marosvásárhelyt nyomdát alapitott. 1786-ban
alig negyvenkét éves korában halt meg.
Post, Herbert 1903-ban Mannheimben szüle¬
tett. Rudolf Koch tanítványa. Mint fametszö,
könyv- és betümüvész tevékenykedett. Betüi nem
rajzolt vagy szerkesztett, hanem írott típusok.
A hazánkban is népszerü Post-antikva (Perga-
men) az ö alkotása. Ennek kisbetüi késôbb
keletkeztek, ezeket a teljes betücsalád követte.
Majuszkulái köbe vésett ünnepi feliratokra
emlékeztetnek, tárgyilagos egyszerüséget és
monumentalitást egyesítenek ritmikusan ható
szépséggel.
Poltawski, Adam Jerzy (1881 — 1952). Ismert
grafikusmüvész, és betütervezö. 1901/1902-ben
müvészettorténetet tanult a Jagello Egyetemen.
és ugyanakkor a Szépmüvészeti Foiskolát is el-
végezte Krakkóban. Tanulmányait Münchenben,
Párizsban és Lipcsében folytatta. Lipcsében a
Scheiter és Giesecke betüôntôdében is dolgozott,
majd a berlini Kunstschule des Westens Fo¬
iskolát látogatta. 1927—1930 között a varsói
Lazarski Z. nyomda müszaki igazgatója volt.
Nagy szolgálatokat tett oktatási munkájával a
szakmai színvonal emelése érdekében.
Reiner Imre (1900 — ). Sokoldalú müvész:
festö, fametszö, konyvillusztrátor, betümüvész,
müvészettorténeti, írástorténeti és grafikai mü-
vek szerzöje. Versecen született. Gyermekkorá-
ban a szobrászattal próbálkozott. Még nem volt
15 éves, amikor elhagyta a szülöi házat. Buda-
pesten tanult, majd 1920-ban Németországba
emigrált, 1923-ban innen is tovább vándorolt
Amerikába. Az ottani kôrülmények azonban
nem kedveztek müvészetének, ezért 1925-ben
visszatért Európába. Elöbb Párizsban telepedett
le, 1930 óta pedig Svájcban él. Elsö onálló köny-
vei 1942 és 1945 között jelentek meg. 1945—
50-ben Svájcban, Amerikában, Antwerpenben és
Párizsban állította ki müveit. Tevékenységének
fö területe a nyomdai betük alkotása. Ezek terve-
zésénél az irás müvészi szintézisére törekedett,
a modern grafika és a tipográfiai formák össz-
hangját igyekezett megteremteni. Betütípusai kö-
zül a Corvinust, amelyet a frankfurti Bauersche
Giesserei és a Reiner Scriptet, amelyet a Letter-
gieterej Amsterdam számára készített, széles
körben alkalmazzák szerte a világon.
Renner, Paul (1878—1956). Wernigerodéban
született. Tanulmányi évei után elsö nagy felada-
tait a müncheni Georg Müller kiadónál kapta.
A vállalat konyvtermelését 1907-töl kezdve
több mint egy évtizedig gondozta. Az itt kiala-
kított tipográfiai tapasztalatait a »Typografie als
Kunst« címü müvében fektette le. Rövid ideig a
frankfurti Bauer-féle betüôntôdében is müködött.
1926-ban meghívták a müncheni, újonnan meg-
alapított Meisterschule für Deutschlands Buch¬
drucker vezetésére. Itt 1933-ig tevékenykedett.
Közben 1932-ben kiadta alapvetö müvét: a
»Die Kunst der Typographie«-t. Futura groteszk
betüinek elsö metszetei 1927-ben jelentek meg,
amelyekkel világszerte sikert aratott. A klasszi-
kus antikvák alapformáiból kiindulva, igyeke¬
zett groteszk tipusának lényegét szerkezeti
alapon megragadni. Betüinek geometriai tiszta-
ságü korrekt, tárgyilagos, vilägos formái men-
tesek minden lirai elemtöl. A Futurát 1928-ban
hozták nyilvánosságra. Mint Futura-könyvbetü
1932-ben jelent meg. Ez különösen müszaki és
gyermekkönyvek, valamint prospektusok, pla-
kátok szedésére alkalmas. Renner logikusan és
racionálisan gondolkodó és alkotó müvész volt,
aki a Futura-típussal nemcsak egy mai írást
teremtett meg, hanem éppen azt az írást, amcly
mai technikával átitatott világunk hangulatát '
idézi. Újabb betüformákkal sem vagyunk képe-
sek tárgyilagosabb betütípust teremteni, mint a
Renner által negyven éve kidolgozott Futura
groteszk betü. Ennek titka abban rejlik, hogy
Renner verzáliáit lényegében a római kapitális
kvadrata arányai szerint építette fel. A Futura
antikvaszerü formaarányaival tünik ki.
Schneidler, F. H. Ernst neves betümüvész;
tucatnyi típus mellett jeles alkotása az 1937-
ben komponált Legende. Schneidler XVI. szá-
zadi nyomdai »Schreibschrift«-ek nyomán kom-
ponálta meg ezt a régies kódexbetükre emlékez-
tetö típusát, amelynek betüjegyei a kézzel írott
könyvbetük hangulatát idézik.
Shaar, Edwin W. (1906—). Az Intertype
müvészeti vezetöje. Ö alkotta a sok országban
népszerü Imperial újságtípust. Betütervei közül
¡smertebbek az Intertype-Futura-sorozat újra-
metszései. Az Intertype-Imperial, melyet 1954-
ben mutattak be, mint újságbetü meglepöen
rövid idö alatt az egész világon elterjedt.
534
Thiemann, Walter (1876—1951). Delitzschben
született. Tizennyolc éves korában festönek
készült. Lipcsei és drezdai tanulmányait párizsi
évek kovették. Visszatérése után kezdett fog-
lalkozni az irás- és konyvmüvészettel. Mint a
lipcsei Grafikai és Kônyvmüvészeti Akadémia
igazgatója-és tanára egy emberöltön át nevelte
az új müvésznemzedéket. Mint festö, betümüvész
egyaránt jelent ös eg'yéniség volt, és sokat tett
az új európai konyvkultúra fejlodéséért. A
klasszikus formák gazdag világából merítve
teljesen kiérlelt antikva-típusokat alkotott. 1909-
ben jelent meg az elsö általa rajzolt antikva.
Ezt (mindig új és meglepö szépségekkel jelent-
kezö) antikva, kurzív fraktúr betüi kovették.
Tótfalusi Kis Miklós (1650-1702). A tizen-
hetedik század egyik legnagyobb európai betü-
müvésze. Fennmaradt és eddig Anton Janson
müvének hitt antikvája ma is használatos az
európai nyomdamühelyekben. (Legutóbb e
típust a Lynotype társaság szedogép-matricák
formájában is forgalomba hozta.) Kis Miklós
1650-ben jobbágyszülok gyermekeként született
az erdélyi Misztótfaluban. Kálvinista teológiát
akart tanulni, de baráti tanácsra az amszterdami
Blaeu nyomdában elöször a konyvnyomtatást
akarja kitanulni, majd a betümetszés müvé¬
szetének szentel éveket. E téren világhíressé lesz,
majd saját betüivel magyar nyelvü bibliát nyom-
tat és elkészíti a zsoltáros-konyvet. 1685-ben
hazatér. Kolozsvárott igen rossz kôrülmények
között mintegy száz — jobbára a néphez szóló —
könyvet ad ki. Itteni alkotásai azonban nem érik
el külfoldi tevékenységének szintjét. Az öt ért
támadásokra válaszolva irta meg és nyomtatta
ki »Maga személyének mentsége« c. müvét.
Trump, Georg (1898—). Brettheimben szüle¬
tett. 1912-ben kezdte meg tanulmányait a
stuttgarti Iparmüvészeti iskolán. Az elsö világ-
háború után fejezte be tanulmányait. Bejárta
Olaszországot, majd 1926-ban visszatért Német¬
országba, ahol Bielefeldben, Berlinben és Mün¬
chenben müködött mint szakiskolai tanár. A
második világháború után közremüködött a
müncheni mesteriskola újjáépítésében. 1953-ban
megbetegedett és nyugalomba vonult. Trump
sok szép és jól sikerült nyomdabetüt alkotott.
1956-ban került szedôgépbe a szép formájú
Trump-Mediäval típus (kurzívval), melynek
kiválóan tiszta rajza, világos jeliege rövid idön
belül sikert aratott.
Tschichold, Jan (1902—1972) A dessaui “bau-
haus” nyomán ó alakitotta ki az 1920-as évek
elején a konstruktiv, elmentáris tipográfiai stilus
formái és esztétikai elveit, amelyeket “Die Neue
Typographie” címü kônyvében rögzitett. Müvé¬
nek nyomán évtizedekre megalapozta az európai
tipográfiai stilus alakulását. Rögzitette, hogy a
tipográfiát a logikus formai kompozició, az ol-
vashatoság, afunkciószolgálatábanmiképpenkell
és Iehet összhangba hozni az ipari formatervezés
általános elveivel és szellemével. A késóbbi évek
folyamán — éles fordulattal — a klasszikus ti-
pográfia formavilága mellett tett hitet. Ezt azzal
indokolta, hogy a kétezer éves majuszkulák (ró¬
mai kapitálisok) és az ezeréves folyóirásunk
(karoling minuszkula) és a félévezredes formai
hagyományok alkalmazása alapfeltétele az olvas-
hatóságnak. Hosszú esztendókon át müködött
az angliai Pinguin Books tervezojeként, egy sor
szakkönyvet jelentett meg, amelyek az irás és a
nyomtatott betü tôrténetével foglalkoztak. Ked-
velt témája volt a kínai fametszet müvészettor¬
téneti analizise. Több külföldi szakszovetség-
nek volt tiszteletbeli tagja. 1965-ben Lipcsében
Gutenberg díjjal tisztelték meg, és kitüntetéssel
ismerték el tervezöi tevékenységét Angliában is.
A svájci hegyek között, Berzonában hunyt el
1972-ben.
Walbaum, Justus Erich (1768—1837). Kor-
társa volt Bodoninak, a legnagyobb olasz betü-
müvésznek. Betüformáinak tiszta vonalvezetése,
harmóniája, kifejezöereje ma is megragadó. Mü¬
vészi felfogása azonos volt Bodoniéval. Wal-
baum 1768-ban született Steinbachban (Braun¬
schweig). Cukrásztanulónak szerzödött, meg-
tanulta az akkor divatos figurális »mézesformák«
faragását és metszését is. így jutott el a bélyeg-
metszésig. Késôbb betüöntök részére patricákat
és díszeket metszett. Harmincéves korában
betüôntôdét alapított Goslarban, 1803-ban
Weimarba költözött át, ahol mühelyét je-
lentösen megnagyobbította. Betütípusai már
életében ismertek és közkedveltek voltak,
késôbb feledésbe merültek, míg azokat a harmin-
cas évek elején újra fel nem fedezték.
Weiss, Emil Rudolf (1875—1942). Lahrban
született. Festö, grafikus, kimagasló betü- és
konyvalkotó volt. Régi felirati táblák, római
emléktáblák, reneszánsz írásformák, gótikus
és bárokk feliratok nyomán kezd betüt rajzolni.
Késôbb Anna Simons betümüvésznonél tudato-
sodik benne a római antikvák, az unciálisok,
a félunciálisok és más régi típusok nyo¬
mán a betümüvészet szépsége. Lényegében
festö volt, és nem is akart más lenni. Betüit
»mellékesen« készítette. 1926-ban fejezte be
a Weiss-antikva betücsaládot, amelynek szigorú
majuszkulái az ókor római felirataihoz hason-
lóak, kisbetüi is igen dekorativ hatásúak. A
Weiss-kurzív a XVI. század legjobb típusainak