tôrténetével s különösen annak formai problé-
máival, a kézírás reformjával. Hogy az angol
írásoktatás egy részének eredménye nyomán az
angliai fiatalok szépen irnak, az az ö tevékeny-
ségének eredménye. 1898-ban a London Central
School of Arts and Crafts tanára, 1902-ben
meghívják a Royal College of Art betümüvészeti
tanszékére. 1906-ban jelenik meg hires betüköny-
ve, a »Writing Illuminating and Lettering«.
1912-ben az európai grafikusok konferenciát
tartanak (International Congress of Drawning
and Dessign), ahol új — a betü problémáival
kapcsolatos — felismerései és az iskolai írás¬
oktatás reformjával kapcsolatos javaslatai fel-
tünést keltenek. Kortársaival, a fiatai Alfred
Fairbankkel, Eric Gillel, Stanley Morisonnal
alapitja meg a Fleuron címü folyóiratot, s
késobb segiti öket új és új betüalkotások meg-
teremtésével. Alapelve, hogy a betümüvészet
fejlôdését csak a szép kézírás eredeti formáihoz és
a kézírás nyomán megszületett klasszikus nyom-
dabetükhöz való torténelmi kapcsolódás bizto-
síthatja. Ennek igazságát napjaink betümüvé-
szete is igazolja.
Kapr, Albert (1918—). A lipcsei Grafikai és
Konyvmüvészeti Foiskola tanára. A szedömes-
terséget egy stuttgarti nyomdában tanulta.
Tizenhét éves korában bebôrtônôzték, majd
koncentrációs táborba vitték. Kiszabadulása
után Ernst Schneidler iskolájában képezte magát.
Tanulmányainak befejezése után a stuttgarti
Szabad Akadémián az alkalmazott grafika
docense lett. Egy évvel késobb tanárként Wei-
marba, az egykori Bauhausba került, 1951-ben
pedig a lipcsei Grafikai és Konyvmüvészeti FÖ-
iskola tanárává nevezték ki. »Deutsche Schrift¬
kunst« címü szakkônyvében a torténelmi mate-
rializmus módszerével tárgyalja az írásmüvészet
alapjait és tôrvényszerüségeit. Egy késobbi
tanulmánya Johann Neudörfferrel, a német
kalligráfia megalapítójával foglalkozik. Nemrég
jelent meg az »ABC — Fundament zum rechten
Schreiben« címü kis könyve, amelyet a grafikai
ipar tanulói számára írt és Buchgestaltung
Schriftkunst címü, a témakort szélesen tárgyaló
müve, majd W. Schillerel közös munkája, a
,,Gestalt und Funktion der Tipografie.” Az utób-
bi években új betütipusokat is tervezett.
Kleukens, Friedrich Wilhelm (1878— 1956).
Achimban született, Berlinben mint festö és épí-
tész müködött. Ehmckével társulva 1900-ban
megalapította a steglitzi mühelyt, amelyhez
nyomda is tartozott, amely müvészi kivitelü
konyvalkotásaival rövidesen híressé vált.
Kleukenst 1903-ban a Lipcsei Képzomüvészeti
Akadémia tanárának hívták meg, 1906-ban pedig
a darmstadti müvésztelepre került, ahol 1907-ben
magánsajtót alapított. 1914-ben innen kivált, s
1919-ben megalapította a Ratio-Presse-t. A
Stempel betüöntöde számára sok szép betüt
alkotott. A Ratio Latein nevü betüje a Bodoni-
hagyományok ápolását hirdeti, és sokhelyütt
ma is alkalmazzák.
Koch, Rudolf (1876—1934). A századforduló
körül megindult könyv- és betümüvészeti re-
formok úttoroje. Nürnbergben született. Mint
cizelláló kezdte pályafutását, késobb Lipcsében
grafikai tervezö lett, 1906-ban pedig az offen-
bachi Klingspor testvérek betüôntôdéjéhez ke¬
rült. 1908-tól az ottani iparmüvészeti iskolán
tevékenykedett. Mütermébôl kézzel írott köny-
veken kívül számos betüalkotás került ki,
amelyekkel Európában s a tengeren túl is nagy
sikert aratott. Régi és új kéziratok tanulmányo-
zása kifejezö betüformák kialakítására ösztö-
nözte öt. Huszonnyolc éven keresztül foglal-
kozott betütervezéssel. Koch legszebb antikva
betüinek egyike a Marathon. Máig is alkalma¬
zott típusai a Koch antikva és a Neuland.
Krimpen, Jan van (1892—1958) nevét száza-
dunk legnagyobb betümüvészei és tipográfusai
között említik. Tanulmányait a hágai képzo¬
müvészeti akadémián végezte. Húszéves korában
kezdte mükodését mint onálló grafikus. Elsö
betütípusát, a Lutetiát 1923-ban, a legutolsót, a
Romulus-verzáliákat 1956-ban jelentették meg.
A közbeesö évek alkotó munkájának eredmé-
nyei: A Monotype-Lutetia, a Lutetia-iniciálék,
Antigone (egy görög típus) Kapitális-iniciálék,
Romanée-antikva, Monotype-Van Dyck (fel-
ügyelete alatt metszették újra), Romulus, a
Cancellaresca-Bastarda (normál, félkôvér és
keskeny-félkovér), Romulus-groteszk, Mono-
type-spectrum, Sheldon és Romanée-kurzív mind
az ö alkotó munkáját dicsérik.
Kumlien, Akke (1884—1949) a skandináv
országok konyvmüvészetének egyik nagy refor-
mátora volt. Mint a Norstadt & Söner Kiadó
müvészeti tanácsadója, a stockholmi Müvészeti
Foiskola tanára és a Nemzeti Múzeum könyv-
tárosa hosszú éveken át a szépmíves nyomdaipar
fontosságát hangoztatta. 1937-ben kezdte meg a
Klingspor betüöntöde Akke Kumlien antikvá-
jának kurzívval együtt való metszését, amelyet
késobb Lynotype-szedogépre is átvittek. A má-
sodik világháború alatt a matricák kétharmada,
és a rajzok nagy része elpusztult. Az offenbachi
Klingspor Betüöntöde újraépítése után a típust
kiegészítették. Halála elött, 1949-ben megjelent
kônyvében foglalta össze müvészi hagyatékát.
McKay, Walter H. (1901 — ) pályája kezdetén
mint festö, bútor- és csomagolástervezo mükö¬
dött. 1947-ben kezdett az észak-amerikai és
európai betüôntôdék részére nyomdai betfi-
532
típusokat tervezni. Az ötvenes években tervezte
Columbia típusát, amely az utóbbi idók
egyik legsikerültebb újságbetüje.
Menhart, Oldfich (1879—1962). Prágában
született. Tipográfiát tanult, majd az elsö világ¬
háború után nyomdai müvezetö lett. Tovább
képezte magát, s 1929 után mint betü- és könyv-
alkotó müvész müködött. Elsö öt nyomtatott
típusát a Majna-Frankfurt-i Bauer-féle öntöde és
a londoni Monotype hozták forgalomba. Továb-
bi tizenhárom eredeti típusa Csehszlovákiában je¬
lent meg. Két ízben (1948-ban és 1953-ban) nyerte
el az állami díjat és »Laureatus« címet, »Nauku o
pismu« (Prága 1954.) és »Tvorbe typografickich
písem« (megjelent 1955-ben Prágában) címen
két könyvet írt, illetve rajzolt. Legjobb tipusai: a
Monument, a Manuscript és az Unzial.
Middleton, R. Hunter (1889-). 1923 óta
hetven típust tervezett a chicagói Ludlow
Typograph vállalat részére. Legszebb betüi a
Tempo, a Radiant, a Ludlow Bodoni Modern, a
Ludlow-Garamond stb. Sok cikket írt grafikai
és müvészeti folyóiratokba. 1944-töl magán-
sajtóján — amelyet Thomas Bewick angol
fametszö szülôhelyérôl Cherryburn-nek neve¬
zett el —, ennek eredeti metszeteivel diszitett
könyveket nyomtat. Kezdeményezoje volt az
1955-ben Aspernben elsö izben megtartott
Nemzetközi Tervezö Konferenciának, amelyen
öt világrész szakemberei tárgyalják meg azóta
minden évben a tipográfiai tervezés, a szakember-
nevelés kérdéseit. A chicagói egyetem meghivott
eloadója.
Morison, Stanley ( 1889—1967). Az angol tipog-
ràfia »old great man«-je volt. 1913-ban kezdte meg
mükôdését a The Imprint címü folyóiratnál,
majd a Burns & Oates, a Pelican-kiadó és a
Charles W. Hobson manchesteri nyomdavàlla-
latnàl tevékenykedett. Morison mélyrehatóan
tanulmànyozta a német, a francia, az olasz
tipográfiát. 1922-ben a Monotype müvészeti
munkatársává, 1925-ben pedig a cambridge-i
Egyetemi Nyomda tipográfiai tanácsadójává
nevezték ki. Szépen tipografàlt könyvek, pla-
kàtok, prospektusok, okiratok viselik keze
nyomàt. A Monotype társaság legjobb betü-
tipusai: a Garamond, a Baskerville és a Poliphi-
lus (a Blado-kurzivval), a Fournier, a Goudy
Modern, a Bembo és a Centaur utánmetszései,
1929-ben Eric Gill Perpetuája, továbbá a Mori¬
son által különösen kedvelt Bell, végül az általa
tervezett Times New Roman (a közismert
újságbetü) az ö felüígyelete alatt születtek.
Munkássága a nyomtatás és a betümüvészet
modern tôrténetében korszakot jelez. A cambrid¬
ge-i nyomdán és a Monotypen kívül Morison a
húszas évek elején a William Heinemann angol
kiadónak tervezett könyveket, és részt vett a
Fleuron Society munkájában, melynek a »The
Fleuron« címü folyóiratát mi is ismerjük. E
lapban Morisonnak harminc dolgozata és
kritikai tanulmánya jelent meg. 1928-tól 1938-ig
a Victor Gollancz kiadó könyveinek tipográfiáját
gondozta. 1929-tol háromévi munkával átter-
vezte a »The Times« címü angol napilap arculatát,
amely 1932-ben megváltozott formában, a
külön e célból megtervezett Times New Roman
betüvel szedve jelenik meg. Morison eredmé-
nyesen harcolt a kézírás általános színvonalának
emeléséért is.
Morris, William (1834-1896). Az iparmü-
vészet minden ágát müvelte. Tevékenységének
legszebb eredményeit az általa alapított nyomda
termékeivel érte el. 1891-ben kezdte meg mükô¬
dését a hires Kllemscott Press, amely az akkor
mélyponton levo konyvnyomtatást iparmüvé¬
szeti rangra emelte. Könyveihez új betütipusokat
is alkotott (Golden-type, Troy-type, Chaucer-
type). Ó és követöi nem látták, hogy a fejlôdést
nem a kézmüves tevékenységhez való vissza-
térés, hanem technikai lehetôségeknek a nemes
mívesség hagyományaival tôrténo szintézise se¬
ghi elö. Mükôdése mégis nagy jelentôségü,
mert rádobbentette a konyvnyomtatás müvelöit
arra, hogy az értékes hagyományok lebecsülésé-
vel nem lehet a mesterséget eredménnyel tovább-
fejleszteni.
Nagy Zoltán (1921—). Tizenöt éves korá¬
ban betüszedö tanulónak szegödött. 1950—53
között elvégezte a Müszaki Egyetemet. 1955-
ben az Elsö Magyar Betüôntôdébe került mint
technikus. Négy évig volt a vállalat fômérnôke.
Több új magyar nyomda betüt tervezett (Reklám,
Calligraphie). Az ö gondozása alatt jött létre a
Tótfalusi-antikva is. Margaret tipusával díjat
nyert. Jelenleg a budapesti Iparmüvészeti
Fóiskola tanára.
Neudörfer, d. A. Johann (1497—1563). A
reneszánsz egyik legjelesebb európai betümüvé-
sze. Egész sor nyomdai betüje mellett híressé
vált a mintakönyve amelyet régi német írások
nyomán szerkesztett, (1519.)
Novarese, Aldo (1920—). Grafikai tanulmá¬
nyait Torinóban végezte. 1936 óta a Nebiolo
Betüöntöde müvészeti vezetöje. Az utóbbi
esztendökben alkotta a Cigno, az Egizio, a
Ritmo, a Fontanesi, a Juliet, a Slogan, a Garal-
dus, a Recta betütipusokat. A torinói grafikai
fóiskolán a betümüvészet tanára. Novarese
egyik legújabb munkája a nyomdabetük osz-
tályozása, amely »II Carattere« címen jelent meg.
Ez az osztályozás tíz alaptípust különböztet
meg, amelyekben jól elrendezhetö a tipográfia
533