eredményeit a könyvgyüjtök konyvritkaságok-
ként becsülik. Ó alkotta (Bodoni mellett) az
egyik legszebb róla elnevezett klasszicista antik-
vát, amelynek kissé dekadens szépségét az erö-
teljes alapvonalak és az egészen finom, árnyalat
nélküli segédvonalak, és a teljesen vízszintes,
finom vonalú betütalpak és betüfejek jelzik.
Didot, Firmiti (1764—1836) (Ambrois fia)
vezette tovább a hires officinát. Kiváló könyv-
müvész, betümetszö, aki apja nyomdokain új és
új típusokat alkotott. Egyik legsikeresebb, klasz-
szicista betüsorát 1819-ben alkotta. Közremü-
ködött a betüôntés technikájának fejlesztésében,
s az ö nevéhez füzôdik mai tipográfiai mérték-
rendszerünk kidolgozása is.
Diethelm, Walter 1913-ban született Zürich-
ben. Grafikusnak, festönek induit. Párizsban
nagy hatással volt rá Fernand Léger. Lipcsében
és Berlinben német betümüvészekkel ¡smerkedett
meg. Ekkor határozta el, hogy új, technikai
szempontból jól megalapozott antikva betü-
típust alkot. Tíz évig dolgozott vázlatain, rajzain,
amikor a svájci Haas-féle betüöntöde megkezdte
a betük metszését, 1957-ben szedogép-matricákra
is átvitték az idoálló jellegü nemesrajzú Diethelm-
antikvát a hozzá való kurzívval.
Dürer, Albrecht (1471—1528) a reneszánsz
egyik legnagyobb európai müvészegyénisége.
Aranymüvességet tanult, késobb a század leg-
nevesebb németországi fa- és rézmetszô müvé-
szének, Michel Wolgemutnak lett tanítványa.
Fametszetei, csodálatosan szép rajzai, rézmet-
szetei, táblaképei méltán teszik öt a reneszánsz
legnagyobb európai festo-grafikusává. Behatóan
foglalkozott a betümüvészet kérdéseivel is. Mü-
vészetelméleti munkáiban gótikus és antikva
betük kánonjait rögzitette. Mindkét betütípust
konstruktiv, szerkesztett keretekben tervezte meg.
Eckmann, Otto (1865—1902) William Morris
egyik leglelkesebb híve volt, aki a német nyelv-
területen hirdette és gyakorolta Morrisék elveit.
A japanizmus hatása alatt tervezett ecsetvonásos
betütípusai 1899 körül ismertté tették nevét az
egész világon. Sajnos, idóálló alkotás nem ma-
radt utána.
Ehmcke, Fritz Helmuth 1878-ban született.
Iskolái után elöbb egy berlini litográfiában,
majd a német iparmüvészeti múzeumban foly-
tatta tanulmányait. Késobb megalapította Ber¬
linben a »Steglitzi mühely«-t Georg Belwe és
Friedrich Wilhelm Kleukens betümüvészek köz-
remükôdésével. 1903-ban a düsseldorfi ipar¬
müvészeti iskolában, 1913-tól pedig az alkal-
mazott müvészetek állami foiskolájának tanára-
ként Münchenben müködött. Innen 1938-ban
idönek elötte nyugdíjaztatta magát, hogy meg-
szabaduljon a fasiszta uralom állandó támadá-
saitól. 1909-ben a Flinsch-ôntôdénél jelent meg
az Ehmcke-antikva, 1910-ben az Ehmcke-kurziv.
Ezután egész sor betüt alkotott, utoljára 1927-
ben Ludwig Wagner öntötte az Ehmcke-Elzevir-t
1930-ban pedig ennek egy erösebb metszetét.
A második világháború után Ehmcke újból
átvette a müncheni alkalmazott müvészetek Aka-
démiáján a betü, az illusztráció és ipari grafikai
tanszéket. Itt (a késobbi Képzomüvészeti FÖ-
iskolán) tanított 1948-ban tortént nyugdíjaz-
tatásáig.
Erbar, Jacob (1878—1935). Düsseldorfban
született, eredetileg betüszedö volt. Kölnben
mint mesterszedö müködött, s 1908-ban meg-
hívták az ottani nyomdászati szakiskolához.
1924-ben átvette a kölni ipariskola tervezési
osztályának vezetését. Szenvedélyes harcosa
volt a szakoktatás megjavításának, reformgon-
dolatait írásban ¡s kidolgozta. Erbar nem ismerte
el a müvészet és a mesterség közötti határvonalat.
Már fiatalabb éveiben is alkotott nyomdabetüket
a frankfurti Ludwig & Mayer betüöntöde meg-
bízásából. Hosszas kísérletezés után 1906-ban
jelent meg az Erbar-groteszk típus, amelynél
még népszerübb lett Candida-antikvája.
Excoffon, Roger (1910—) a legnagyobb ma élô
francia betümüvész. Az Olive Betüöntöde
müvészeti igazgatója. Az utóbbi években az
Olive-öntöde részére egész sor cím- és reklám-
típust tervezett (Olive Groteszk, Choc, Mistral,
Nord stb.).
Falka Samuel (Bikfalvi) (1766—1827). A
klasszicizmus korának legnagyobb hazai betü-
müvésze. A székelyfoldi Fogarasmezön született.
Huszonkét esztendös korában ösztöndijjal Bécs-
be került, ahoi kitünö rézmetszôvé, betümüvész-
szé lett. Hazatérve a Pesti Universitas Könyv-
nyomtató Mühelyének betümetszöje. Az Egye-
temi Nyomda fennmaradt mintakonyvében levo
bejegyzések szerint egész sor típust, díszt, emblé-
mát, sorornamenset tervezett és metszett. Típu-
sait nemcsak az Egyetemi Nyomda, hanem a
legtöbb hazai nyomdamühely alkalmazta. A
reformkor nyomdászatának sajátos, hazai ízü
tipográfiai stílusa az ö keze nyomát orzi.
Fournier, Pierre Simon (1712—1768) a fran¬
cia tipográfia »nagy embere«. Betümetszö, betü-
öntö és tipográfus-müvész. Fiatai kora óta azon
fáradozott, hogy továbbfejlessze korának antik-
va-típusait. Nyomdabetüinek megalkotásánál
figyelmen kívül hagyía a Francia Akadémia
merev betükonstrukciós szabályzatát. Ö volt az,
aki rögzitette a nyomtatott betü arányait,
és létrehozta a ma is alkalmazott (és az ugyan-
csak francia Didot által tokéletesített) tipog-
530
ráfiai pont alkalmazását a betüszedésben. Fog¬
lalkozott a hangjegynyomás tokéletesítésével, és
figyelemre méltók az irás- és betütôrténet terén
folytatott tanulmányai is. Tipográfusi és betüter-
vezöi alkotó tevékenységének örök becsü doku-
mentuma »Manuel Typographique« címü könyve.
Frutiger, Adrian (1928—) a zürichi iparmü¬
vészeti föiskola elvégzése után a Deberny & Peig-
not Betüöntöde párizsi mütermében tervezte
az utóbbi esztendök legszebb antikva és lineáris
betücsoportját. Az elöbbi a Méridien, amely
sajátos módon egyesíti a klasszikus és a klasszi¬
cista típusok jellegzetességeit. Ez ma kiváló
és kedvelt betüje a francia konyvtipográfiának.
Lineáris típusának (Univers) tervezésénél —
a sorozat huszonegy változatát hozta létre —
az volt a célkitüzése, hogy a tipográfia minden
területén alkalmazható betüt alkosson. A célt
úgy érte el, hogy e lineáris betücsaládot az antik-
vákra utaló karakterrel ruházta fel.
Gábor Pài (1913 — ) Székesfehérvárott szüle¬
tett. Érettségi után 1931-ben kerül Budapestre
az »Atelier Müvészeti Tervezö és Mühelyisko-
lá«-ba, Kner Albert, Végh Gusztáv, Kozma Lajos
nôvendékeként, ahol mint grafikus és belsö-
építész végez. 1934—36-ig Kende Ferenc építész
és Irsai István grafikus mellett dolgozik. 1937-
ben Párizsban az »Académie de la Grande Chau¬
mière« szabadiskoláját látogatja. 1940 kará-
csonyán elhagyja a németek megszállta Párizst,
hazajön, plakátokat, konyvborítókat és kiálli-
tási pavilonokat tervez. 1953-ban az Elsö Ma¬
gyar Betüöntöde megbízza, hogy Tótfalusi
Kis Miklós munkásságának hagyományai alap-
ján tervezzen új magyar antikva-típust. Három-
évi munkával elkészülnek a betütervek, melyeket
a betüöntöde néhány technikai változtatás után
kivitelez. 1956 óta Franciaországban él.
Garamond, Claude (1480—1561). A hfres
francia nyomdásznak és betümetszönek kö-
szönhetjük az egyik legszebb antikvatipust,
amely négy évszázad után is »mai« könyvbetünk.
Garamond kora ifjúságában ¡smerkedett meg a
betü müvészetével. (Mestere Geoffroy Tory
volt, aki tanulmányait Olaszországban végezte.)
1539 és 1545 között hozta létre remekbemetszett
típusait, a müvészeteket támogató I. Ferenç fran¬
cia király megbízásából. Fotípusának ma ismert
újrametszését a genfi Jean Jannon és a francia
Robert Granjon jelentette meg Garamond halála
után. Típusait a reneszánsz betüalkotás leg-
kiválóbb eredményének tekinthetjük. Garamond
elôképei a legszebb reneszánsz kori velencei
antikvák voltak. Antikvája negyven év óta új
reneszánszát éli, és az egyik leggyakrabban és
legszívesebben használt betütípusa lett a modern
latin betüs tipográfiáknak.
Gill, Eric (1882—1940). Londonban született,
iskolái után szobrásznak készült, de a betü-
tervezésben találta meg igazi hivatását. Élete és
életmüve összeforrott a nyomdaiparral. Már
Johnston Edwarddal (akinek nôvendéke volt)
való kapcsolata elött kialakult sajátos stflusa. Az
1906-ban tervezett Boulter sirkövön már fel-
fedezhetö Perpetua típusának jellegzetessége.
Johnston seghette egyéni stílusának kifejlodését,
és megszabadította öt a századforduló betü-
müvészetének rossz konvenciójától. Gill korának
egyedülálló tekintélyévé lett a betütervezés terén.
A Monotype, amelynek Gill 1927 óta munka-
társa volt, összegyüjtött munkáiból (647 kö-
felirat, 1000 rajz stb.) kiválasztott anyag fel-
használásával 1958-ban megrendezte Londonban
az elsö Gill-kiállftást. Gill betütervezöi tevé¬
kenységének fö müve két nagy betücsalád: a
Gill groteszkek és a Perpetua. Gill kezenyomán
születtek meg egymásután a Gill-szériák. Elsö
volt a Titling Capitals, amelyet a British Fede¬
ration of Master Printers blackpooli konfe-
renciájan mutattak be. Ezután készítette Gill a
további változatokat, amelyeket a Monotype
Type Drawing Office hozott ki.
Heidrich, Andrzej (szül. 1928-ban). Grafikus,
tipográfus, betütervezö. Postai bélyegeket, bank-
jegyeket és kiadói sorozatokat is tervezett. A »Czy-
telnik« kiadó vezetö grafikusa Varsóban.
Janson, Anton (1620—1687). A betümetszést
Amszterdamban tanulta, majd Frankfurtban
dolgozott Johann Luther mühelyében. Ennek
halála után 1656-ban át kellett volna vennie
a mühelyt. Janson azonban Lipcsébe ment,
ahol onállósította magát, és betüalkotásaival
sikereket ért el. A neki tulajdonított Janson-
antikvákat gépi és kézi szedés számára fel-
újítva hozták forgalomba. Mint nemrég bebizo-
nyosodott, ez a típus Tótfalusi Kis Miklós
alkotása.
Januszovski, Jan Lazarowicz (1550—1613).
Iró, fordító, nyomdász. Wietor elsö követöje.
III. Zsigmond király nemesi rangra emelte és
megkapta a fotipográfus címet. Nyomdai mü-
helyét magas szintre fejlesztette. Felújította
Wietor régi betükészletét, francia és holland
típusokkal. Tevékenysége ôsszefonôdik a lengyel
betü tôrténetével, sokat munkàlkodott Kocha-
nowski Jan, Gornicki Lukasz és saját tervein.
Johnston, Edward 1872-ben született. Orvos-
nak készült, de William Morrissal tôrtént meg-
ismerkedése után úgy döntött, hogy az irás
müvészetét választja hivatásának. Röviddel
képességeinek felismerése után eredendöen is
remek kézírásával egy Vergilius és egy Omár
Chájjám kötetet másol le. Nagy sikert arat. Tu-
dományos alapon foglalkozik a betü, az irás
531