V. A GÓTIKA ÍRÁSMÜVÉSZETE

Az átformálódott betükre a gótikus irás helyett jobban illene a fraktúr betü általános
meghatározás (a latin fractura = tört), ha nem értenénk rajta a »gót« betü egy egészen
jellegzetes, német típusát. A gót megjelôléssel a reneszánsz kori olasz humanisták
elutasitó magatartásukat akarták kifejezésre juttatni az akkor használatos betükkel
szemben (olaszul gotico = barbár). Ezt a fogalmat azután más betüfajtákra is kiter-
jesztették, melyek eltértek a római kapitálistól.

A gót betüket elôszôr a XI. század elején Észak-Franciaországban és Flandriában
fejlesztették ki. (Sigismundo de Fanti 1524-ben adta ki Velencében Theorica et pratica
címü betütanulmányi kónyvét, melyben a gót betüt »Littera Gallicának« — francia
betünek nevezte. A meghatározás a típus eredó helyét is jelzi. Mások »lettre de forme«-
nak — formázott betünek nevezték.)

A gótikus minuszkulák ferde tartású széles tollal írott kézírások, keskenyedó betükkel
és szoros sortávolsággal.

Közös sajátosságaik (amelyek alól kivétel a kerek olasz rotunda) a kóvetkezók:

A XI. századtól kezdódóen a betük mind keskenyebbek lesznek. Az irás arányaiban
változások mutatkoznak, amelyek a gót írástípusbk sajátosságaivá válnak. E változá-
sok egyidejü jelenségei az építészetben a csúcsíves formák, amelyek a román stílusú
épületek lapos fódémeit, félkóríveit felváltották. A karoling és az olasz minuszkulára
jellemzó félkóríveket oválisok, késóbb szögletesen tört, erôteljes, a betüszélességhez
képest magasított vonalak váltják fei, a betütörzsek szorosan sorakoznak egymás mellé,
karakterisztikus »rácshatást« keltenek. A szavak közötti térkôz igen szük. Minél maga-
sabbra nyúlik a betütest, annál rövidebb lesz a betü felsö kinyúlása. A sorok optikailag
és méretükben is tômôrré válnak, a sortávolság kisebb, ami nehezíti az irás olvasható-
ságát. Ez különösen a XIV. század gótikus feliratainál feltünó. (A gótikus minuszkulák
egy betüsorosak voltak. A mai gótikus nagybetük késôbbiek, a XV. század végén ala-
kultak ki. Kiemelésre római kapitálisokat vagy unciálisokat alkalmaztak.)

A XI. század írása puritán, dísztelen. A XII. században a kezdóbetüket kiemelik s már
díszítik is. A XIII. század második harmadában a kezdóbetük alakja díszesebb és nagyob-
bodik is. A század kôzepétôl a kiemeló betüket cifrán kanyargó vonalak, finom levélkék,
fürtök, kalászok kísérik. Késóbb az ornamenseket emberi, aliati figurák tarkítják.

Hosszú ideig divatos volt (még a XV. század elején is) a scriptura longior, az oklevél
kezdó sorának magas, keskeny — sokszor hullámzó vonalú — betükkel való írása.

A XIII. században a betük rajza, duktusa tiszta, egyenletes. Az írást hosszú ideig
tartó tanulmányok során sajátították el. Ezért mondják e kort a mesterírások korának.

A XIII. század eleje óta — fóként az akkor bontakozó európai egyetemek igénye
nyomán — új mesterségként és foglalkozásként kialakul a konyvírás és a könyvkeres-
kedelem. A kéziratok külseje megváltozott : a drága könyvek mellett egyszerüeket is
eló'állítottak kurzív írással, de tiszta, olvasható formákkal, gyakorlott kézzel írt,
apró betükkel.

Kétféle írást ismertek : egyet a köznapi használat s egyet az oklevelek írására.

Az oklevélírások mellett kialakult a gyakorlatiasabb célt szolgáló konyvírás. Az ok¬
levelek legtobbjét is konyvírással írták, de az oklevélírás motívumai, apró-csepró kacska-
ringók, hurkolások kísérik a sorokat; némelyek a hosszú szárakat jobban kiemelik s
néha gyengén elhajlítják. A Magyarok Képes

Krónikájának egy lapja
(XIV. század)

44

pLtfuif ur otios аж burilo am
■ñigetmtctfí aubar ámaos po

motnnttfi.ronfiutimt ;

pcnftmtcm ftUbpoiamtecfit
ntttmmío attnpnJ Ctí

igmtr aytCa onta fini a i
mrnroitrilum Áfíimfc tttjti
йштДЗгіл frtprtim púbúm
p.’fns tnmcottmt ttmomtmtö
fie оіачмг. St иой poloni* cc

tornino otta рідагсршпш*
fini nobiltà ípumt рлдтиш -fb
ilic turnen pttfpt uto. p agni r
tm оттого a fi on ote onas-
phmttntuip torn ротшо.
ctpoiome Cimup дтит ai
Ілпсег fc шппіГггсі rnnlmr
P-jmcæmum ftttitröcfcj oc
fiio ornino oriTiifuIb.ttcdlo
coftio fc moutwnon poma.

<т<>:лоіо рпШщрОтшг
ftffitsfij itp'c cur pjmtsxnuo
ifaiipmicnt Quomfopomo

птшш púlame fnimtor'öi
auifulinim nró’s min finteó
nrntenonepfoium.xji'x
та iimrrr: itami пишыр
fccïam лсриСш аполоД ccpj
annum tuions morij
CulLuto.nv п т to» ce? ; in i

pmoonúo ct ttbot

mm mtume. t «mtfià

ncafTuna fiattme ütffiaî’nî?

*

a cnpt ofc mm t fimi paoeptr.
CCrinnmomnUîj

tnmtctm fiio trmttr..ifbom
Qumtœut ce etmoem

nononttfir. roc

OlttO. V

rititao our ipûr mpolctiiu »

onosgemur films. fitter mí*
ôcpfii.'utermti luofiiutt* no
tima mi» fut è ріфіі

one miran бптмісштг fií
pit cf um opuöDtur pifóme Ф
ярспгіcesasciate otbtgiue

fil fitnf ocraâonr fut nomimi
monas атаартдага.ссіЦ
cepa it mm Ыепт btt
fuo ibtam triti tü-cutías тс
timcuotfijrm îo«n"cacfi®
tptfe non mcpor. Ciimcp mm

bancTTjjr zxput fimm «dit»

a t' лЫпбеяо citmrmosp^

uittttpwi