tt» Mttl

ÚÁifáf{6¿ b\c&fl&SÌ«rpdUcù\ì<ò |J\éfi
сѵфгпчгр&кш^

Meroving konyvirás ( VIII. század)

ЩСІрП

oharmis aquilcc í

,»> ,-yJít- l(^r

cimuj»oíinm eeciiucttTniohaw*

Еду oída! a lindisfarne-i Gospel of St. John-ból (700)

qmaDÖsfn» opus haba- Gioupesam
Щ ' *оіштосй eos^-

Оажет рагштп esc uujlottj

/ '

pLaifiim,guöööiocuTn esc
peRuesaam риоракрісегтшптла
*m phaesiou eooaiçcrmus uepnr
Tibi oiapsuinis Qrsedeps supe» -

Eg y oldal részlete a Book of Kells-bâl; angolszász félunciális ( Vili, század, Dublin, Irország)

Ez a jellege a ferdén tartott, vágott lúdtoll duktusából ered. Ez az elsó szövegbetü,
ahoi a kisbetíík onállóan alakulnak organikus szóképpé. A betüjelek formái egyéniek,
de egymás mellé állítva formaegységük kiegyensúlyozott. így jutott el az európai betü
az egyforma magasságú betütípusoktól a különbözö magasságúakhoz, és a kapitálisok
egymás mellé illesztgetésébôl a minuszkulák összekapcsolt írásmódjához.

Az olasz minuszkula (XI. század) rajzában, duktusában hasonlatos a karoling minusz-
kulához, de annál osszeszorítottabb, keskenyebb, írásosabb, s kevésbé rajzolt típus.
Karakterében hasonlóvá lett az évszázadok óta használatos latin kurzívához.

fWnem

fujjfAfbtiütum m^A(bíjM«w ItiitrPiyv

cuynomrtXurei^atterittLtif yi-efcnxj
ítt (r>JicTtorte- á¿AonecАоІиЬепт^лАиі
^сетГ; тіІнсРПсеАітиГ wcCrÀrcimc^
p?Ç&nclum ccxxy АіІуепІ^хпАит CzuLt

Karoling minuszkula (VIH. század)