112 / ITALIENNES OMBRÉES
AZ ÖRÖK IGAZSÁG PARANCSOLATJÁRA
MONDV ACSINÁLTA :
I7IU.
—=sg©is=—
ELSÖ LEHELGT.
TAJEKOZÂS.
Vèreiro, Magyarok! nagy idâket élünk,
Trombitahangokon, s ágyúkkal beszéliink.
Magyarorszàg felett meggyiill a rimanko
Majd anriyi a bajunk mint a bécsi bankô.
Éjszakon, kelele», nyugalon és délen
Mindenütt elienség van a hatàrszélen.
Ellenség kivülrôl, elienség idebent
A magyar nemzetnek irtôhadal izenl.
Sajdt hazajànak szentséges fôldére
Hdl és égbe kiàll a magyarnak vére.
Falvainkat a lüz sárkánymódra falja,
Léngnyelvével a véri a fôldrôl felnyalja —
S vér és láng az egei annyira meghalja
Hogy màr pirul bele a menny bollozatje.
A jàrabor nép pedig a fsldre lebortil,
Kebelébôl a köny mind szemébeszorul
E csapásnak okál, mivelhogy nein érti,
Árlallanságában séliajtozva kérdi.
S azi hiszi: bogy onnan van az orszag harcza
Mcrt elfordull tôlûnk a jó ¡sien arcza.
Héj atyámfiai! nem igy all a dolog
Kendtek az ég eilen vélkezlk, ba dohog
Merl a népszabadsàg felséges egy piànta
Csak olly földön terem, mellyel égyú szánta.
Vèr az ö trág y aja, s úgy virui kedvére
Ha golyóbiszápor bul a gyükérére.
Velünk van az ¡sten, seglti dolgunkat
Míg gyévók nena lesziink, elhagyni magur.kat
De magunkkal csak úgy jöbetünk tlsztába
Ha bele pillantunk a király titkába.
Ha jól megvizsgáljuk a klrályi széket
Kl tartja kezébem ott a kolófékel?
Ha ördögöl, poklot, s mindenl kikutalunk :
Kik fonlók az oslort, a mellyel sujtalunk.
S kik adták lelköket az ármánynak bérbe
Hogy Magyarországol boríthassék vérbe.
Ha mingyérl nem hajtunk minden szére szóra
Melyet a gonoszség küzottiink elszóra.
Héj, meri mézes mazos az ámilók nyelve!
De a szivok vagyon álnoksággal telve.
Járnak ök jobbára nagy urak képében
Minókel majd lállok e sorok tükrében.
Járnak szürke frakkban, vagy véres p.Wstban
S kedvoket lelik a bazaárulásban.
Szóval oly sokféle s annyi e hon gaza
Hogy ezer szekeren sem vihelnéd haza.
Atyafi, az ily gazt messze kerüljélek
Mélely az, a mellyel érinlkezni vélek.
Higyetek, de kinek? jól megválaszszátok:
Merl a könnyen hivés rajlunk meró álok.
Láscálok az élet olyan mini egy pooyva
Nely islóriákkal van végig bevonva:
Tanulségos versel vesz az ember ròta
A mfg ki nem rántják a ponyvál alóla.
Ti búzál szoklalok teritni ponyvára
S tiszlán viszilek a világ piaezara.
113 / ITALIENNES OMBRÉES